• Cím: 3304 Eger, Sánc u. 6.
  • Tel: 36/411-581 Fax: 36/412-791
  • Email: titkarsag@bnpi.hu

Szent István-barlang

A fokozottan védett Szent István-barlang Lillafüreden, Miskolctól 3,5 km-re nyílik. Bejárata a Palota-szállótól 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett található. Járatainak összhossza 1043 m, függőleges kiterjedése 94 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m, a látogatás során oda-vissza 340 m a bejárt útvonal hosszúsága.

Az üreg a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-lápa-István-lápa térségéből a víznyelőkön keresztül a felszínről mélybe jutó karsztvíz által kialakított, időszakos forrásbarlang. A barlangot különleges, látványos oldásformák (pl. Mamut-fogsor, Anyóstorok) mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik feledhetetlen élménnyé.

Az üreg középső-felső triász mészkőben, a Fehérkői Mészkő Formáció kőzetösszletében alakult ki. Első tudományos leírása és elnevezése Kadić Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le a barlangba.

A barlang járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg, és 1931 augusztusában nyitották meg a nagyközönség számára.

 

Vezetett túrák indulnak minden nap, egész órakor, az alábbiak szeint:

Nyári időszakban (március 26. – szeptember 30.) naponta 9.00 – 17.00 óráig.

Téli időszakban (október 1. – március 25.) naponta 9.00 – 14.00 óráig.

Minimális létszám a túraindításhoz: 5 fő. Kivételek ez alól a 11:00 és 14:00 órakor induló garantált túrák, ezek az év minden napján létszámtól függetlenül indulnak.

Csoportok részére előre bejelentkezés szükséges: tel./fax: (46) 334-130.

 

A túra időtartama: 30 perc

A barlangi környezet, az ajánlott ruházat:

A lillafüredi barlangok túravezető kíséretében látogatható szakaszai kiépítettek, villanyvilágítással ellátottak, minden látogató számára utcai öltözetben, egész évben bejárhatók. A közlekedést korlátok, lépcsők és az egyenletes, vízmentesített sétautak segítik. A villanyvilágítás segíti a közlekedést, és a csodálatos barlangi képződményeket, a különleges oldásformákat is érvényre juttatja.

A Szent István-barlang megközelítése:

A Tiszai-pályaudvarról 1-es vagy 101-es busszal, vagy 1-es villamossal a Diósgyőri-városközpontig, majd onnan az 5-ös autóbusszal közvetlenül a Szent István-barlang melletti buszmegállóig, vagy a 15-ös autóbusszal a Hámori-tó melletti buszmegállóig, ahonnan 600 m-es könnyű sétával érhető el a barlang.

Személygépkocsival érkezőknek a lillafüredi felső parkolóban (a barlangtól 50 m-re) vagy a Hámori-tó melletti parkolóban (a barlangtól 600 m-re) érdemes parkolni.

A barlang telefonszáma (csoportok bejelentése itt!):

46/334-130

A barlangot üzemelteti:

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
3304 Eger, Sánc u. 6., 3301 Pf. 116.
Tel.: 36/422-700, 411-581, Fax: 36/412-791
E-mail: titkarsag@bnpi.hu

>>> Nyitva tartás, belépőjegyek árai

Barlangismertető

A fokozottan védett Szent István-barlang Lillafüreden, Miskolctól 3 km-re található. Bejárata a Palota-szállótól 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett nyílik. Járatainak összhossza 1043 m (2005. júliusi adat), függőleges kiterjedése 94 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m, a látogatás során oda-vissza 340 m a bejárt útvonal hosszúsága.

A barlang kialakulása, földtani viszonyai

A fokozottan védett barlang jelenleg ismert hossza 1043 m (2005. júliusi állapot), melyből 230 m hosszú szakasz a látogatók számára megtekinthető rész. További kb. 50 m kiépített idegenforgalmi szakasz (a Fekete-terem és a hozzá vezető Bányatáró) légzésterápiai célokra hasznosított, valamint további kb. 50 m hosszúságban járdával feltárt szakasz nem látogatható (Tordai-hasadék).

A barlang befoglaló kőzete jól karsztosodó középső-triász korú mészkő (Fehérkői Mészkő Formáció). Az üreg genetikáját tekintve forrásbarlang, melynek kialakulása a bejárat felett szintben kb. 250 m-el magasabban elterülő Bükki Nagy-fennsík keleti peremén elhelyezkedő víznyelőbarlangokkal hozható összefüggésbe, vagyis az ott feltárt víznyelőbarlangok inaktív forrásbarlangja.

A barlang egy K-ÉK - Ny-DNy irányú fő hasadék mentén alakult ki, melyből közel merőlegesen, É-Ény irányban oldaljáratok ágaznak ki.

A forrásbarlangból a víz jelenleg egy alsóbb aktív járaton (Vasas-akna) távozik, és csak ritkán, áradások esetén önti el a jelenleg szárazon lévő kiépített szakaszokat. Áradások csak igen nagy csapadékhozamoknál, kivételes karsztvízszint-emelkedés bekövetkezésekor jelentkeznek a barlangban. Ilyenkor a Pokol elnevezésű szifonból tör fel a víz. Ilyen karsztárvíz az elmúlt 50 évben csupán háromszor jelentkezett.

A barlangnak a fennsíkperemen nyíló, az ország legmélyebb (-254 m) és a Bükk leghosszabb barlangjának számító István-lápai-barlanggal való összefüggése valószínűsíthető. A barlangok végpontjai között kb. 300 m körüli távolság adódik. Ugyanígy valószínűsíthető, hogy a Szent István-barlang aktív, vizet vezető alsó járatszakasza a Soltész-kerti-mésztufabarlang, mely főleg mésztufában alakult ki, és aktív forrásként működik egész évben. A nagy karsztárvizek során a kis szelvényű forrásbarlang nem képes a víz teljes mennyiségét felszínre vezetni, és a visszaduzzadás miatt válik ismét aktívvá a Szent István-barlang.

A Szent István-barlang természetes bejárata a Kutya-lyuk, mely a hegyoldalban a völgytalp felett kb. 20 m-rel nyílik.

A barlang a víz alatti képződés formajegyeit mutatja. A főtén jól megfigyelhetők a gömbüstök torzói (a legszebb és leglátványosabb helyen lévő az Anyóstorok mögötti gömbüst a Nagy-teremben, melynek egyik helytelen elnevezése Eróziós fülke), valamint a mennyezeti félcsatornák.

A barlang részleges víztelenedését követően, a légteres szakaszok kialakulása után kezdődött meg a cseppkőképződés, mely jelenleg is tart.

A legnagyobb cseppkőképződmény a Kupola-csarnokban a Megfagyott Vízesés, mely a főtétől kezdve a talpig borítja a falat kb. 20x15 m felületen.

A barlang cseppkövekben gazdag, és annak ellenére, hogy 1931. évi megnyitását követően üzemszerűen mutatják be a nagyközönségnek, látványos, fejlődő cseppkövekben gazdag.

A barlang mint élőhely

A barlangok állatvilágának legismertebb képviselői a sokakban félelmet ébresztő, de az emberre teljesen ártalmatlan denevérek. Ezeknek az egyedülálló képességekkel rendelkező, különleges rovarevő emlősállatok élőhelye többnyire barlangokhoz kötődik. A denevérállomány országos szinten észlelhető csökkenése indokolta, hogy védetté nyilvánítsák a Magyarországon fellelhető 27 denevérfaj mindegyikét, melyből 9 faj fokozottan védett.

Az első barlangi denevérmegfigyelések adatai a XX. század első feléből származnak (Vásárhelyi, 1939). A barlang Nagy-termében a múlt század derekán nagy egyedszámú denevérkolónia telelt. Korábban hazánk egyik legjelentősebb hosszúszárnyú denevér telelőhelye volt. A faj egyedei a látogatók okozta folyamatos zavarás következtében gyakorlatilag eltűntek a barlangból.

A barlangot jelenleg 8 denevérfaj kb. százhúsz egyede keresi fel átmeneti, téli ill. nyári szálláshelyként.

A denevérek a telelés során többnyire azokat a járatokat és nagyobb termeket foglalják el, amelyeket a barlangot látogató betegek és kirándulók a túrák során nem érintenek. Emellett azonban a túraútvonal mentén is előfordulnak olyan - emberi zavarást tűrő - fajok egyedei, melyek telelését a közvetlen emberi zavarás nem befolyásolja.

A barlang rovarvilágát először 1933-ban vizsgálták, amikor két vak pókfajt találtak.

Később a barlangban végzett átfogó kutatása során Loksa Imre 41 rovarfajt mutatott ki, 1962-ben megjelent cikke alapján (Karszt- és barlangkutatás, BD. III. JHG 1961). A legértékesebb a hegység bennszülött, ún. endemikus rovarfaja, a Gebhardt-vakfutrinka (Duvalius Gebhardti, Loksa Imre 1962.). Ez a faj kizárólag a Bükk hegységben él, jogilag védett, eszmei értéke 50.000 Ft. A barlang vizeiben él a barlangi vakrák (Nyphargus Sp., Oprendek Andrea-Ferenczy G. 2004).

A barlang feltárásának, kiépítésének története

A Szent István-barlang idegenforgalom számára történő kiépítése és a járatok megismerése a barlangban az emberi beavatkozások szorosabban kapcsolódnak a lillafüredi Palota-szálló építéséhez.

A barlangot a jelenlegi bejárati táró fölötti meredek hegyoldalban nyíló természetes aknán, a függőleges Kutya-lyukon keresztül fedezték fel.

A hagyomány szerint a barlang bejárata akkor vált ismertté, amikor véletlenül beleesett egy kutya, s ott napokig ugatott, vonyított, mely emlékezetes eset szájhagyomány útján fennmaradt.

A barlang felfedezése, első tudományos leírása Kadič Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval leereszkedett a barlangba. A barlang elnevezése is tőle származik.

1927-28-ban Pfeiffer Gyula miniszteri főtanácsos rendeletére - az Anna-barlanghoz hasonlóan - a barlang idegenforgalom számára történő megnyitása érdekében a barlang további szakaszait feltárták. Révay Ferenc főerdőmérnök 1928. februárban felmérte a barlangot, valamint kitűzte a jelenleg is használt, 52 m hosszúságú bejárati táró hajtásának helyét. A tárót 1929-ben vitéz Fejes József főerdőmérnök irányításával hajtották ki.

1931-ben azután a Magyar Királyi Erdőkincstár Kadić Ottokárt bízta meg a barlang további "idegenforgalmi rendezésé"-vel. A munkálatokat Révay Ferenc tervei alapján és irányításával, Sebős Károly és Pongó György munkavezetésével végezték. A munkák során az 1927-28-ban feltárt belsőbb szakaszokat tették nagyközönség számára hozzáférhetővé. Kadić szavaival felidézve eme lényeges momentumot ("A magyar barlangkutatás állása az 1931. évben" - Barlangvilág 1932.):

"Ezt a munkát a letűnt nyáron folytattuk s így a barlang háromnegyed részét a nagyközönség részére hozzáférhetővé tettük. A munka zömét a barlangnak egyes nagy üregeiben, de különösen az ezeket összekötő szűk, alacsony járataiban felhalmozódott barlangi agyag és kőtörmelék felásatása és kiszállítása képezte. Ezeket a szűk járatokat bővíteni, az alacsony folyosókat pedig mélyíteni kellett. A különböző szintekben fejlődött üregeket, termeket és csarnokokat lépcsőkkel kötöttük össze. A lépcsők mellé és a kényesebb cseppkőcsoportok elé fakorlátokat állítottunk és végül az ily módon rendezett barlangszakaszokat villannyal kivilágítottuk.

A barlang rendezésével Lillafürednek látványosságait újabb kiválóan szép és tanulságos természeti emlékekkel gyarapítottuk. Az Anna- és Szent Szent István-barlang jelenleg csonka hazánknak legjobban rendezett barlangjai közé tartoznak. A lillafüredi példát most a többi hazai barlangban, elsősorban a Aggteleki barlangban követni kellene, annál is inkább, mert az ilyen hasznos beruházások hamarosan megtérülnek és az államkincstárnak uj jövedelemi forrást nyitnak."

 

A bányászati módszerekkel áttört szakaszok hossza meghaladja a 100 m-t. A bejárati táró mellett a második leghosszabb szakasz a Bányatáró, amely a Fekete-termet köti össze a Színház-teremmel. A Nagy-teremből a Tordai-hasadék felvezető lépcsősora és a Meseország felé vezető járat szintén táróhajtással lettek a szükséges méretre tágítva.

A járószint kialakításánál az eredeti állapotában feltehetően cseppkövekkel gazdagon borított járattalpon lévő képződményeket kényszerűségből eltávolították, melynek egy részét betonba ágyazva beépítették a barlang egyes szakaszain. (Pl. a Színház-terem előtt, a Fekete-termi elágazásban, a Nagy-teremben a lámpatest eltakarásához.)

A barlangi világítást elsőként 1931-ben építették ki, majd a háborús pusztítást követően 1955-ben, melyet 1974-ben újítottak fel. A jelenleg is használatos, korszerűbbnek mondható rekonstrukció 1989-ben készült el.

A légzésterápiai szakasz

A Színház-teremől elágazó, lánccal lezárt járat végén - a Fekete-teremben - gyógyászati célú hasznosítás folyik. A teremben felső légúti panaszokkal küszködő felnőttek és gyermekek töltenek napi 3 órát hétközben, a szanatóriumi kezelés kiegészítéseként. A betegek a barlang egyik belső termében (Fekete-terem és az ún. Kutyafül) vannak elhelyezve, ahol minden kúra alkalmával kb. 20-30 beteg tartózkodik.

A barlang gyógyhatását annak köszönheti, hogy a barlangi levegő mikrobiológiai szempontból csaknem steril, azaz por-, csíra-, és orvosi szempontból allergénmentes közeg. Ehhez hozzájárul az állandó, 10°C körüli hőmérséklet, a közel 100%-os páratartalom és egyéb klimatikus tényezők, és nem utolsósorban a barlangi környezet idegrendszerre gyakorolt kedvező hatása.

A barlangtúra

A látogató a bejáraton keresztül az 52 m hosszú mesterséges tárón keresztül elsőként a Nagy-terembe jut.

A táró végén fölfelé és vissza tekintve látható az a kürtő ( Kutya-lyuk ), amelyen keresztül a kutatók a felfedezés során leereszkedtek. Táró végén lévő Nagy-teremben látható a barlang folyóvizes kialakulására utaló üstszerű formaelem, az "Anyóstorok", más néven - mely kialakulását tekintve helytelen elnevezés - az "Eróziós-fülke", előtte a "Mamut-fogsor". A teremben található a fedlappal lefedett Vasas-akna, mely a barlang alsó, aktív patakos ágába vezet.

A teremből 1927-31-ben robbantott, rövid, mesterségesen tágított járatszakaszon keresztül egy lépcsősor vezet a Kupola-csarnokba, mely a barlang legtágasabb csarnoka. Az emelkedő lépcsősor bal oldalán a "Meseország" látható, melynek cseppkőképződményeit a hasonlóság alapján a mesevilágból kölcsönzött nevekkel látták el (pl. Mikulás, Jancsi és Juliska).

A továbbvezető lépcsősor a Kupola-csarnokba vezet, melynek bal oldalán a Megfagyott Vízesés látható, mely évezredek alatt a barlangfal felszínén végigfolyó vízből vált ki. Szembeállva a Vízeséssel, tőle jobbra a barlang egyik legnagyobb és legszebb cseppköve, a "Budapesti Mátyás-templom" látható. A terem csodálatos akusztikával rendelkezik, a barlangban rendezett koncertek alkalmával a zenekar illetve kórus a Bástyán mint színpadon áll, és a közönség a Kupola-teremben hallgatja az előadást.

A teremből továbbhaladva a Bástyára érkezünk, melyről visszafordulva a szemközti falon egymás alatt két vízszintes vonalat látunk, úgynevezett oldásos színlőt, mely arról tanúskodik, hogy a barlangban a víz szintje hosszú ideig ebben a magasságban állt.

A továbbvezető út az Oszlopok Termébe visz, mely a barlang cseppkövekben egyik leggazdagabb része. Itt nevezetes képződmény a Rokokó-oszlop és az Egri Minaret nevű cseppkőoszlopok.

Egy rövidebb útszakasz megtétele után a Színház-terem fogadja a látogatót. A terem akusztikája kiváló, emellett ha itt körülnézünk, kis fantáziával megtalálható középen a zenekari árok, és a magas állócseppkő képében a "Karmester" nevű cseppkőképződmény.

Kérjük kedves Látogatóinkat, hogy a föld alatti világ megtekintésekor vegyék figyelembe és tartsák be barlangjainkban érvényes viselkedési szabályokat:

  • A barlang alakzatainak, cseppkövek érintése tilos!
  • A betonozott járófelületekről való letérés, a korlátokon való átmászás tilos!
  • Dohányozni, szemetelni, hangoskodni, feleslegesen zajt kelteni tilos!
  • Fényképezni, és videofelvételt készíteni kizárólag a túravezető engedélyével lehet!
  • Ittas állapotban a barlangban tartózkodni tilos!
  • Kutyát vagy más állatot a barlangba bevinni tilos!
  • A barlang állatvilágát zavarni tilos!

Köszönjük!

Ajánlott irodalom:

  • Székely Kinga-Ferenczy Gergely: Szent István-barlang (idegenforgalmi kiadvány, 2004.)

Utolsó módosítás: március 17., 09:59

Felelős: Ferenczy Gergely