• Cím: 3304 Eger, Sánc u. 6.
  • Tel: 36/411-581 Fax: 36/412-791
  • Email: titkarsag@bnpi.hu

június 9., 11:05

Természetes bolygatás a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erdeiben

Az idei április végi szélsőséges időjárási viszonyok, a hó és a viharos szél próbára tették a Bükki Nemzeti Park erdeinek ellenálló képességét és az erdők faállományának állékonyságát. A vihar sok területen az erdők faállományát megtépázta, a településeket összekötő infrastruktúra fenntartóinak és a lakosságnak jelentős nehézséget és károkat is okozva. Az erdőgazdálkodók részére is jelentős nehézséget és többletfeladatot jelent a rendes erdőgazdálkodási tevékenységtől eltérő feladatok végrehajtása (utak, épületek, gépek kiszabadítása a kidőlt fáktól és a kidőlt faállományfoltokból, és az érintett területekről a hasznosítható faanyag kitermelése). Azonban a nemzeti park védett és fokozottan védett erdőire, mint a Bükk hegység élővilágának fennmaradását biztosító élőhelyekre gyakorolt hatása ennek az április végén meglehetősen szokatlan időjárási helyzetnek többrétű.

1.kép: Épület kiszabadítása a rádőlt fák alól (Bükk-hegység, Répáshuta - Rejtek) – Fotó: Bárdos Zs.

 

A természetes bolygatás szerepe az erdő életében

Ha manapság a Bükk hegység erdeiben sétálunk, olyan erdőképet látunk, amely jellemzően eltér a természetes erdőkétől. A mai erdők szerkezete magán viseli a több évszázados emberi használat nyomait, a változatos erdőszerkezet meglehetősen elszegényedett, homogénné vált. Ami azt jelenti, hogy egykorú, egyenletes záródású, jellemzően közel hasonló méretű faegyedekkel rendelkező, elegyetlen (jellemzően egy fafajból álló), vagy alig elegyes faállományok alakultak ki, az erdei élőhelyek (odvas, üreges fák, fekvő és álló holtfa különböző formái, napsütötte lékek, gyökértányérok stb.) eltűntek, vagy töredékére csökkent a számuk. Ennek hatására az erdők élővilága szegényebb lett, jóval kevesebb odúlakó madár, denevér, gomba, növény tudott megtelepedni, mint amikor az erdők szerkezete változatosabb és élőhelyekben gazdagabb volt. Ezért nagyon fontos szerepe van manapság a természetes bolygatásoknak, amik változatosságot hoznak az egyhangúvá, homogénné tett erdőkben. Az idei áprilisi havazás és erős szél is egy ilyen természetes bolygatás volt.

 Az ERDŐ egyik (de csak az egyik) nélkülözhetetlen alkotóeleme, a faállomány fái a vihar és a hó hatására sok helyen változatos előfordulásban kidőltek, kitörtek (egy-két faegyed szintjén, vagy facsoportokban, nagyobb foltokban) és ezáltal rendkívüli mértékben megnövelték a Bükki Nemzeti Park erdeinek a szerkezeti változatosságát, miközben újonnan létrehoztak számtalan rég eltűnt erdei élőhelyet! Az ilyen és ehhez hasonló természetes bolygatásoknak nagyon fontos szerepük van az erdők biológiai sokféleségének (biodiverzitásának) a megőrzésében és fejlesztésében. A vihar által megtépázott bükki erdőkben a lombkorona egyforma záródása sok helyen felnyílt, lékek, napsütötte foltok alakultak ki az eddig teljesen zárt, sötét erdőn belül is, ahol már ebben az évben többféle, kis erdei tisztásokhoz kötődő védett állat- és növényfaj is megtelepedhet. Például a védett növények közül egyes kosborfajok (számára lehet kedvező a változás, vagy a rovarok közül például több gyöngyházlepke-faj (Argynnis spp.) vagy az erdei szemeslepke (Pararge aegeria), illetve madarak közül gyakoribb és ritka fajok is, mint a gyakori énekes rigó (Turdus philomelos), vagy a ritkább lappantyú (Caprimulgus europeus) és  urali bagoly (Strix uralensis) telepedhet meg, vagy táplálkozhat ezekben lékekben, napsütötte foltokban. Ez a jelenség a megindult természetes erdődinamikai folyamatok részeként a természetes erdőregenerációt is hatékonyan elősegíti majd a következő évtizedekben. Ennek köszönhetően a természetes erdőhöz hasonlóan kisebb nagyobb csoportokban, foltokban történhet természetes úton az erdő megújulása (remélhetőleg a földön fekvő sok törzs, faág és gally segíti majd a természetes úton megjelenő, vagy már jelenlévő facsemeték fejlődését, és megakadályozza, hogy a túltartott nagyvadállomány lerágja, letörje, kitúrja a fiatal fácskákat). A létrejött természetes facsonkok, álló és fekvő holtfák, illetve a kidőlt fák - különleges élőhelyet nyújtó - kisebb, nagyobb gyökértányérjai is változatos új életlehetőségeket (táplálékot, szaporodó- és búvóhelyet) biztosítanak fajok tömegének, egész életközösségeknek. A most tapasztalt természetes bolygatások hatására kialakult élőhelyek változatossága lenyűgöző.

 

Kidőlt, kitört fák az erdő életének megújítói

A nemzeti park erdeit ért természetes bolygatások következtében a természetvédelmi kezelő „ölébe hullott”, a természetvédelem céljait szolgáló lehetőségekkel helyesen élni nem könnyű. A természetvédelmi kezelőnek meg kell találnia a megfelelő hangsúlyt a természetvédelem érdekei, a lakossági és gazdálkodói érdekek között úgy, hogy a valódi problémák megoldásában közreműködjön, de a természet és a természetvédelem részére összességében és hosszútávra ható kedvező változásokat is fenntartva cselekedjen. Egyik, a természetvédelmi kezelő számára kedvező lehetőségeket nyújtó színtere lehet a védett növény- és állatfajok életközösségeinek a megóvását és élőhelyeik fejlesztését szolgáló cselekvésnek, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Bélapátfalva községhatárban lévő, mintegy 200 ha-os erdőtömbje. Itt a korábbiakba vázolt, április végi szélsőséges időjárási körülmények eredményezte természetes bolygatások hatására kialakult változatosság fenntartására és az ezt követően jelentkező természetes erdődinamikai folyamatok akadálytalan érvényesülésnek biztosítására megvan a lehetőség. Kutatóhelyekkel szorosan együttműködve minél rövidebb időn belül monitoring vizsgálatokat és különböző tárgyú kutatásokat kell kezdeményezni a területen, amelyek az ismeretek bővülése mellett a más területeken folytatott természetvédelmi erdőkezelés hatékonyságát fogják szolgálni már néhány esztendő leforgása alatt.

A Bélapátfalva községhatárban lévő, a Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő erdőterületen cseres- és gyertyános-kocsánytalan tölgyesek szubmontán bükkösökkel váltakozva fordulnak elő. A korábban leírtak alapján, sokféle módon jelentkezett a szélsőséges időjárás hatása a faállomány szerkezetében. Sok helyen csak egy-egy betegebb, már korábban bekorhadt törzsű tölgyfa tört ketté, vagy tőben korhadt tövű fa tört ki (2. kép).

 

              2.kép: A bekorhadt törzsű, kettétört kocsánytalan tölgyből fekvő holtfa lett, amely sok különleges élőlény lakhelyéül szolgál

 

Máshol gyökerestől dőlt ki egy-egy nagyobb tölgy, vagy bükk több társát is elsodorva, letörve és kisebb egy, vagy akár két, három fahosszúságú nagyobb léket nyitva a zárt felső koronaszintben (3.&4. kép). Több helyen kisebb csoportokban dőltek ki az idősebb fák szomszédaikat is magukkal rántva, ezáltal napsütötte kis lékeket, foltokat nyitva az erdő felső koronaszintjében (5.&6. kép).

 

3.&4.kép: Kidőlt fák helyén kialakult nagyobb méretű lékek. Ezeket és a hasonló lékeket a zárt, homogén szerkezetű erdőből kiszorult növények mellett számos madár és rovar népesíti majd be, illetve az eddig is itt élő védett állatoknak kínál újabb táplálkozó helyeket

 

5.&6.kép: Egymást ledöntő néhány fa által nyitott kisméretű lékek. Az eddig egyformán zárt koronaszintű erdőben ilyen kis napsütötte foltok (még ha csak rövid ideig is süt be ezekbe a nap) jelentősen hozzájárulnak az erdő biológiai változatosságának a növeléséhez 

 

Volt ahol a ledőlő néhány fa a fiókáit nevelő védett egerészölyv (Buteo buteo) égerfára épített fészke mellett nyitott kis léket a lombkoronaszintben, a gallyfészket szinte súrolva (7. kép).

 

   7. kép: Az egerészölyv fészek mellett kialakult kisebb lék, jó berepülést biztosít a későbbiekben akár               a fekete  gólya számára is


 A fészek és az ölyv család azonban szerencsésen megúszta, és az elmúlt veszély után a szülők nyugodtan etetik tovább fiókáikat (8.kép) . További szerencse természetvédelmi szempontból, hogy a természet által átalakított környezete miatt az egerészölyv fészke a következő évtől akár a nagyobb testű, fokozottan védett fekete gólya (Ciconia nigra) számára is alkalmas lesz költésre, miután a zárt koronaszintben kialakult kis léken keresztül számára is megfelelő a berepülési lehetőség. Hasonlóan szerencsés, hogy megmaradt a közelben költő és fiókáit nevelő védett holló (Corvus corax) bükkfára épített fészke is.


8.kép: Egerészölyv fiókáival a gallyfészek védelmében – Fotó: Szitta T.

 

Az árnyékosabb és benapozott helyek váltakoznak egymással a változatos megjelenésű kialakult kisebb, nagyobb lékek következtében. Van ahol fiatal fácskák és cserjék csoportja felett nyílt fel még jobban a felső koronaszint, ami a gyorsabb fejlődésüket fogja segíteni, ezzel is hozzájárulva az erdőszerkezet természeteshez hasonló, változatosabb szintezettségének a kialakulásához (9.&10.kép). Máshol a kialakult napsütötte lékben még csak a gyepszintben találhatóak az erdő fáinak utódai, a facsemeték. Ezek fejődése a többletfény hatására intenzívebben megindulhat az eddig esetleg hiányzó cserjékkel együtt. A facsemeték természetes úton biztosított fejlődése megalapozza az erdő többkorúságát és folyamatos fennmaradását.


9.&10.kép: Az erdő természetes regenerációja megindulhat: a baloldali képen apró csemeték, a jobboldalin már nagyobb facsemeték és cserjék. A korábban zártabb koronaszint felnyílt lékjeiben vagy foltjaiban többletfényhez juthatnak a facsemeték és intenzívebb fejlődésük megindulhat, velük együtt a vertikális szintezettség kialakulásához hozzájáruló cserjék is

 

A több koronaszint (felső, alsó koronaszint és cserjeszint) kialakulása és változatosságának növekedése, ezáltal újabb virágzó és vadgyümölcsöt termő növények megjelenése az erdő táplálékkínálatát is megsokszorozza. Ez nem csak a nagytestű növényevő vadfajok számára kedvező, hanem számos lepke, bogár, hártyásszárnyú rovar és ebből következően énekes madár számára nyújtanak majd terített asztalt az újonnan megtelepedő bogyós termésű növények. Az ilyen bőven „virágzó” élőhelyeket nagyon szeretik a lepkék (pl. farkincáslepkék (Satyrium spp.), gyöngyházlepkék (Argynnis spp.), tarkalepkék (Melitaea spp.), szemeslepkék (Satyrinae spp.), de nagyon sok éjszakai lepkefaj is), virágbogarak (pl. rózsabogárfajok (Cetonia spp.), smaragdzöld virágbogár (Protaetia affinis), pompás virágbogár (P. aeruginosa), vagy a hegyi virágbogár (Gnorimus nobilis)), vagy a virágcincérek (pl. változékony virágcincér (Judolia cerambyciformis), tarkacsápú karcsúcincér (Ruptela maculata)) (11. és 12.kép), illetve más, európai szinten is veszélyeztetett, úgynevezett beporzó rovarfajok.

 

11. kép: Rózsabogarak kányabangita virágzatán táplálkoznak


12. kép: Táplálkozó nagy gyöngyházlepke földi bodza virágzatán

 

A fekvő holtfák és gyökértányérok kínálta búvóhelyekben bővelkedő, gazdag táplálékkínálatú, változatos cserjeszintű, gazdag növényi rügy- és bogyóterméssel rendelkező erdőkben szívesen telepszik meg a fokozottan védett, nagyon megritkult császármadár (Tetrastes bonasia).  Az énekes madarak közül a lékekben táplálkoznak egyes poszáta, légykapó fajok, pl.: barátposzáta (Sylvia atricapilla), örvös légykapó (Ficedula albicolis), és előszeretettel fészkelnek itt földön fészkelő énekes madarak is pl.: csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), citromsármány (Emberiza citrinella). A többlet fénytől kialakuló sűrű növényzetben például a talajszinthez közel fészkelő erdei szürkebegy (Prunella modularis) találja meg fészkelőhelyét. A gallycsomók, kifordult gyökértányérok kuszaságában és védelmében az ökörszem (Troglodytes troglodytes) és a vörösbegy (Erithacus rubecula) előszeretettel építi fészkét és éli rejtett életét.

Az erdő állapotában bekövetkezett hirtelen jött jelentős, de természetes változások az élőhelyek sokaságát hozták létre. A holtfa különböző formái jöttek létre (13. kép): földön fekvő vastag holtfa, álló holtfa leginkább facsonk formájában, mint törzscsonk, vagy letört vastag koronaágként (14. és 15. kép), vagy a szomszédjára rádőlt, fennakadt faegyedek formájában (16. kép) stb.

 

13. kép: Holtfa különböző formái keletkeztek nagy változatosságban és mennyiségben: fekvő holtfák, álló holtfák (elsősorban törzscsonkként), ágcsonkok és a kéreg ledörzsölésével a törzsön keletkezett úgynevezett „tükörfolt” formájában      

 

14. és 15.kép: Alacsony törzscsonk rádőlt fekvő holtfával és fennakadt fák, amelyekből előbb álló, majd fekvő holtfa lesz

 

16. kép: Letört koronaág csonkja

 

Hamarosan a lebontó, fogyasztó szervezetek, paraziták és ragadozók sokasága fogja ezeket az újonnan létrejött holtfa élőhelyeket kolonizálni a gombáktól a bogarakon, kétéltűeken át az emlősökig. A következő években több ezer(!) faj fog megtelepedni rajtuk, bennük, alattuk. Az álló holtfák a harkályok pótolhatatlan táplálkozó helyei, miután az elhaló, majd a holtfában fejlődő rovarok megtelepedtek. Másrészt a harkályok által készített odvak más madár- és emlős fajok számára is búvó-, vagy szaporódóhelyet biztosítanak. (17. kép).

 

17. kép: A fehérhátú harkály szinte kizárólag lábon száradt, korhadó bükk-, vagy más álló holtfába, elhalt ágrészbe maga vájja odúját – Fotó: Szitta T.


Egyes fokozottan védett denevérfajok (pl. a pisze denevér (Barbastella barbastellus) (18. kép)) nem csak a faodvakban és a törzsön kialakult hasadékokban képesek megtelepedni, hanem az álló holtfáról leváló kéregtáblák, kéregcserepek alá is behúzódnak és nappali szálláshelynek használják azokat (19. kép). Az ilyen szaporodó- és pihenőhelyeket használó denevérek meglehetősen ritkák az erdőkben egyébként rendelkezésre álló megfelelő mikroélőhelyek alacsony száma miatt. Most ezen a területen a következő néhány évben a ritka denevérfajok száma is megemelkedhet a számukra alkalmas búvó- és szálláshelyek számának megnövekedése miatt.

 

18. kép: Pisze denevérFotó: Gombkötő P.

 

 

19. kép: Leváló kéregtábla kocsánytalan tölgyön

 

Hasonlóan fejlődhet az állománya a ritka és védett, holtfában fejlődő bogaraknak (pl.[F1]  kerekvállú állasbogár (Rhysodes sulcatus), tülkös szarvasbogár (Sinodendron cylindricum), nyolcpettyes virágbogár (Gnorimus variabilis), tölgyfa díszbogár (Eurythyrea quercus), havasi cincér (Rosalia alpina) is. A területen keresztül folyó patak és más vizes élőhelyek közelében, illetve attól távolabb is földre dőlt nagyobb fák alatt az évek alatt szétkorhadó törzs réseiben nem csak védett ragadozó bogarak (pl. bábrablók, futrinkák) (20. kép) találnak táplálékot és búvóhelyet, hanem például a védett kétéltűek is, mint a szalamandra (Salamandra salamandra), közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus) és az erdei béka (Rana dalmatina).

 

20. kép: Aranyos futrinka (Carabus auratus) korhadó, fekvő holtfában

 

Az ilyen, az előzőekben jellemzett, változatos szerkezetű, nagyszámú, sokféle élőhelyet nyújtó, nagymennyiségű, változatos megjelenésű holtfával rendelkező erdők a hazai védett természeti területeken, tájvédelmi körzetekben és nemzeti parkokban is alig találhatóak. Természetvédelmi területeken, tájvédelmi körzetekben és nemzeti parkokban tudatos természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokkal – ahol nem a faanyag kinyerése az elsődleges cél, hanem az erdei élőhely természetvédelmi célú fejlesztése - létrehozhatóak hasonló adottságú erdőtömbök. Ezekben a védett erdőtömbökben a meglévő élőhelyi adottságok megtartása mellett, az erdőszerkezet változatosságának növelésével, a koronaszint záródásának különböző erélyű felnyitásával, lékek kialakításával, holtfa létrehozásával, illetve a természetes erdődinamikai folyamatok támogatásával fejleszthető az erdő természetessége és védett fajok számára biztosíthatók a megfelelő létfeltételek.. Az ehhez hasonló mesterséges beavatkozásokkal védett és nem védett élőlények sokaságának biztosíthatjuk a megtelepedését és megőrzését. Az ilyen jellegű, természetvédelmi erdőkezelési beavatkozások megvalósítása nagyobb volumenben, több helyszínre kiterjesztve, azonban jelentős támogatási források bevonását igénylik. Hasonló természetvédelmi célú, erdei élőhely fejlesztési projektek Európa számos természettudósát és természetvédelmi szakemberét is összefogásra sarkaltak már (21. és 22. kép).

 

21. és 22. kép: A Bajor-erdő Nemzeti Parkban komplex kutatás részeként, többek között mesterségesen előállított holtfán vizsgálják a hozzá kötődő rovarközösségeket. A 2006. és 2007. évben természetes bolygatással érintett (vihar által megtört, majd szúkárosított) és érintetlenül visszahagyott (ma ez a terület alapvetően emberi tevékenységtől mentes Naturzóna) mintegy 16.000 ha védett erdő anyagforgalma és több más mellett a holtfa viszonyokat és az erdő természetes regenerációját is kutatják együttműködésben több kutatóintézettel. Nagyon fontosnak tartják, hogy bemutassák az ezzel összefüggő természetvédelmi eredményeket mind a szakközönségnek, mind az egyéb érdeklődőknek (ez az egyik attrakciója is a nemzeti parknak).

 

Most azonban itt a Bükki Nemzeti Parkban, az igazgatóság bélapátfalvi erdőterületén egy természeti jelenség által „ingyen”, mindenféle anyagi forrás nélkül létrehozott, természetvédelmi szempontból olyan jelentős természetes élőhely fejlesztés részesei lehetünk, amely rendkívül hatékonyan biztosítja hosszú távon ritka és kevésbé ritka védett természeti értékek, természetes életközösségek megőrzését és védelmét. Nincs egyéb tennivalónk, mint mindezt megóvni, megfigyelni, bemutatni és tanulni belőle, illetve a tapasztalatokat minél szélesebb körben megosztani szakemberekkel, érdeklődőkkel, iskolásokkal. Komoly szakmai lehetőséghez juthatnak a természetvédelmi kezelővel karöltve azok a természettudományos kutató műhelyek, amelyek különböző élőlénycsoportra kiterjedő, vagy más erdőökológiai felméréseket, kutatásokat akarnak és lesznek képesek elindítani mielőbb ezen a területen.  Minden ismeret, amelyet itt megszerezhetünk a természet védelmét, a természetvédelmi kezelést fogja szolgálni és nagymértékben hozzájárulhat a védett erdőkben folytatott erdőgazdálkodási tevékenység során figyelembe vehető, hatékonyabb természetvédelmi szakmai iránymutatások kidolgozásához is.

 

 

Írta: Frank Tamás  (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)

Szalmailag véleményezte, kiegészítette: Csikos Valéria, Korompai Tamás, Pongrácz Ádám (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság)

 


 [F1]Tudományos névvel még kieg.

Legfrissebb hírek

Ma, 10:49

Még mindig vannak járhatatlan turistautak a Bükk-hegységben

Az utóbbi napokban több észrevétel, panasz érkezett igazgatóságunkra a bükki turistautak állapotával kapcsolatban, elsősorban azért mert a kirándulókat váratlanul érte, hogy a turistaúton nem, vagy alig lehet továbbmenni a kidőlt fáktól. Valóban sokkoló látvány lehet a helyenként az egymásra borult fák tömege, főleg akkor, ha az váratlan akadályt jelent a továbbjutásban. Tovább...

augusztus 13., 17:00

„Mediterrán” Kisgyőr 2 – nyári este

Kisgyőr és a galyák mediterrán jellegű klímáját, zoológiáját, növényvilágát és tájképi értékeit mutatjuk be a kabócák énekével kísért, sötétedésbe hajló túrán. A Kisgyőr feletti Ásott fa - tetőre túrázunk fel 515 m-magasra, ahonnan pazar kilátás nyílik úgy a Bükk, mint a Bükkalja és az Alföld irányába is. Sötétedés után a lappantyú hangját is hallani lehet, érezni a gyepek növényeinek fűszeres illatát, sőt, a nyári csillaghullás maximumát is megfigyeljük. Tovább...

augusztus 12., 20:00

Perzeidák – meteorles és csillagászati bemutató Felsőtárkányban- Időpontváltozás! augusztus 13. 20:00

Az augusztusi hullócsillagokat fényszennyezés-mentes természeti környezetben, kényelmes tábori ágyakról, távcsöves bemutató mellett tekinthetik meg látogatóink. Csak derült égbolt esetén! Tovább...

augusztus 11., 13:21

Magyar szürke szarvasmarhák a pélyi Ludasban

A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet újabb legelőit veszik birtokba a szürke szarvasmarhák. A cél a természetet kímélő - az elmúlt évtizedek során sajnos háttérbe szorult - legeltetéses gazdálkodás megvalósítása, amely a területen élő védett növény- és állatfajok számára megfelelő élőhelyet biztosít. Tovább...

augusztus 11., 11:34

Cseppkövek és denevérek

Új interaktív kiállítás várja a Szilvásváradra látogatókat a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Szalajka-völgyi Információs Házában. Tovább...

augusztus 7., 09:26

„Mediterrán” Kisgyőr túra – nyári este

Kisgyőr és a galyák mediterrán jellegű klímáját, zoológiáját, növényvilágát és tájképi értékeit mutatjuk be a kabócák énekével kísért, sötétedésbe hajló túrán. A Kisgyőr feletti Ásott fa - tetőre túrázunk fel 515 m-magasra, ahonnan pazar kilátás nyílik úgy a Bükk, mint a Bükkalja és az Alföld irányába is. Sötétedés után a lappantyú hangját is hallani lehet, érezni a gyepek növényeinek fűszeres illatát, sőt, a nyári csillaghullás maximumát is megfigyeljük. Tovább...

augusztus 2., 10:09

Hullócsillagles és csillagászati bemutató augusztus 13-án - Időpontváltozás!

Augusztus a hullócsillagok hónapja. Az év ezen időszakában, egészen pontosan augusztus 12-13. éjszakáin látványos hullócsillagokat figyelhetünk meg a városoktól távol. A jelenség kapcsán vetítettképes előadással, távcsöves csillagászati bemutatóval és tábori ágyakról nézhető meteorlessel kedveskedünk a hozzánk ellátogatóknak. Tovább...

július 27., 10:52

Túramanó Tábor beszámoló

Július 17. és 21. között rendeztük meg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság napközis táborát Felsőtárkányban, melyre 23 „túramanó” jelentkezett. Az idei táborban – nevéhez hűen – a természetjárás, túrázás kapott nagyobb szerepet. Tovább...

július 27., 07:58

Őslénytani érdekességek Bruneiből (Borneo)

– Kocsis László kutató előadása Ipolytarnócon 2017. július 29-én. Tovább...

július 26., 14:43

Álláspályázat

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság álláspályázatot hirdet vagyongazdálkodási ügyintéző munkakör betöltésére. Tovább...