Átmenőbarlang a Bükk-fennsíkon

A különleges barlangrendszer a Bükk-fennsíkon, a Szivárvány-barlang és a Sebes-barlang összeköttetése révén vált ismertté.

A Szivárvány-barlangot a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport 1969.-ben tárta fel, 1973.-ban elérte az aktív patakos ágat, majd 1975-ben egy szűk szifonon átjutva -2009.-ig a barlang végét jelentő- "Végponti szifon"-t. A 2005.-ben a nemzeti park megbízásából végzett térképezés során a Pizzolit Barlangkutató Egyesület egy 100 m-es oldalágat tárt fel, ekkor a barlang összhossza 545 m volt.

A "Végponti szifon" átbontását a Bakonyi Barlangkutatók Egyesületének Szövetsége és a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai közösen, Sűrű Péter vezetésével kezdte meg 2009. áprilisában melynek során először néhány száz métert, majd a nyár folyamán több, 5-10 m-es agyagos-iszapos szakaszt átbontva kb. 1500 m hoszúságú új szakaszt találtak. Az elkészített térképvázlat alapján a fő-ág egyenesen a Sebes-völgyi források irányába haladt. Kiss János és Sűrű Péter az akkori végponti szűkület átvésése után további 300 m kúszójárat feltárása után eljutott a rendszer egyik legnagyobb termébe, melynek alján a Sebes-forrás egyik földalatti patakja folyt.

Barlangrendszerek a Bükkben A Szivárvány-Sebes-barlangrendszer a harmadik olyan bükki barlang, melyet két független barlang összeköttetésének megteremtésével tártak fel. Több ehhez hasonló barlangrendszer ismert hazánkban, azonban ez az első, mely a fő ág víznyelőjétől egészen a forrásáig feltárt és bejárható, tipikus átmenőbarlang. Az első bükki barlangrendszert 1993.-ban tárták fel, akkor évtizedes kutatómunka eredményeként a Szepesi- és a Láner-barlangot kötötték össze. A második ilyen rendszer 1997.-ben a Bolhási-és Jávorkúti-víznyelőbarlang szifonsorának összebontása során vált ismertté. Érdekesség, hogy ezek a rendszerek nem átjárhatóak, a járatok csak részleteiben bejártak, és ún. átmenő túrára (egyik bejáraton b, másikon ki) eddig még nem volt lehetőség. Az egyes szakaszok között vízzel kitöltött szifonok találhatóak, melyekben a vízszint csak különösen aszályos időszakokban száll alá - a Szepesi-Láner-barlangredszer esetében 1992-ben volt erre példa, a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszerben 1984.-ben.

A Sebes-barlang és a Sebes-völgy forrásainak kutatását szintén a Miskolci Bányász BCs. Várszegi Sándor irányításával kezdte meg 1977.-ben, amikor bontással és vízszintsüllyesztéssel néhányszor 10 m-es szakaszt tártak fel bennük. 2005. év végén az MLBE Kiss János vezetésével 250 m-nyi új járatot tárt fel, melyet kitartó munka során újabb feltárások sora követett, pl. 2009. nyarán a bejövő szifon szivattyúzásával további 80 m-es szakaszt sikerült feltárni, és 2009. októberében a barlangokat összekötő átjáró kibontásával bejutottak a Szivárvány-barlangból már elért végponti terembe.

A barlangok feltáró kutatása "klasszikus" módszerrel történik, mely során a szűk járatokban, szifonokban a laza kitöltést kézi szerszámokkal eltávolítják. A feltárók összegzése szerint 2006. óta a barlangrendszer kutatása során több mint 1000 vödörnyi agyagos-iszapos kitöltés került eltávolításra.

A Szivárvány-Sebes-barlangrendszer becsült összhossza meghaladja a 3000 m-t. Az időszakos aktivitást mutató járatokra a szűk keresztmetszetek jellemzőek, helyenként nagyobb termesedésekkel, több oldalág becsatlakozásával, gazdag oldásos és eróziós formakinccsel, cseppkőképződményekkel, melyek közül szinte valamennyi változat megfigyelhető (borsókő változatok, cseppkődob, heliktit, lefolyás, cseppköves medence, cseppkőzászló, különféle álló- és függőcseppkövek stb.). A bejárást a szűkületek, a sérülékeny képződmények, több száz m hosszúságú kuszodák, és a közel tíz időszakosan víz alá kerülő szűk szifon nehezíti.

Igazgatóságunk intézkedett a barlangrendszer bejáratainak lezárásáról, ill. a barlangjáratok térképezésének megkezdéséről. A képződmények védelme érdekében a barlangban csak kutatási célú túrák engedélyezettek.